Akik a múltkori büntetőjogos bejegyzést olvasták, biztosan izgatottan várják, milyen is lett a mai vizsgám.
Előtte azonban, hadd meséljem el nektek, mivel is töltöttük az utóbbi két nagyon kemény hetet a barátaimmal. Mint tudjátok, a múltkori kis szájsebészeti beavatkozás miatt nem igazán voltam a toppon húsvét után pár napig, és ez a kihagyás óriási idő-és energiaveszteséget tud jelenteni, ha az embernek alapból sincs csak 19 napja megtanulni 6 félévnyi polgári jog körébe tartozó anyagot. A jegyzet amit el kell sajátítani is több száz oldal, amit már igazán nem lehet rövidíteni, annyi van, és azt szó szerint kell tudni. Nincs mellébeszélés, halandzsa, a tanár aki veled szemben ül pontosan tudja mi van a tételcím mögött, ami olykor-olykor bizony több 10 oldalt rejt, még ha csak két szóból is áll, mint például a hibás teljesítés.
Egyre jobban foglalkoztat a kérdés, hogy aki kitalálta ezt a rendszert, teljesen végiggondolta-e, hogy idővel a joganyag, amit el kell sajátítanunk 2, jobb esetben 3 hét alatt, az korábban terjedelmében közel sem volt ilyen nagy mennyiség. Illetve gyakorlatilag van olyan tétel – gondolok itt az értékpapírjogra -, ami előtte egy komplett féléves anyagot tett ki.
Na már most nekem a Nemzetközi Modulon ez a tárgy nem is volt kötelező, így esélytelennek láttam elsajátítani a tudást, főleg nem az 1-1 tételre, ha órában lebontjuk 2-3 óra alatt. Képtelenség. Bevallom, volt néhány tétel, amiről ha kihúztam volna, egy szót nem tudtam volna mondani, mivel esélytelen ennyi idő alatt mindent pontosan megtanulni.
Pedig rengeteget tanulunk , reggel 8 órára már legtöbbször beérek a könyvtárba, és este 10-ig bizony sokszor benn is maradunk.
Na jó, van egy 1 órás ebédszünetünk, amiben elugrunk valamelyik közeli étterembe és gyorsan jóllakunk. [Kinga napjának ez a fénypontja elmondása szerint. 🙂 ]
Már külön kis részleget is felfedeztünk, ahol saját klímánk, két fotelünk, szekrényünk van, megfelelő hálózat a telefonunkra, hogy fénysebességgel tudjunk fotót feltölteni Instagramra, mert nem egy selfie készült ám már, ebben a kis eldugott zugban. És ahogy sejtem, lesz még pár az előttünk álló két hónap során! Mert ennyi van ám még hátra, az Alkotmányjog a következő falat, aztán a Közigazgatási jogi ismereteinkről kell újra tanúbizonyságot tenni, majd a választott tárgy, ami nekem ugye Európa-Jog, és persze a szívem csücske Büntetőjog az UV-n 🙂
Mert igen végre eljutottunk ide, elárulom sikeresen teljesítettük a polgári jog vizsgát. (és hogy egy tanárom idézzem a “királyi többest” használom, hiszen a velem felkészülő lányok is a könyvtárból jól teljesítettek ma.)
Ennek örömére, ahogy a kis bakancslistán is szerepel, a sikeres vizsgákért járó motivációs ajándékok közül be is gyűjtöttem magamnak az új Paul Hewitt karkötőmet, persze csakis a kedvenc sötétzöld-kék kombinációmban.
De ezért sokat kellett szenvednünk, a stressz amit ebben az időszakban átélünk, leírhatatlan. Amikor olyan gyomorideggel kelek fel, hogy nem tudom meginni a kávém, mert egyszerűen nem megy le a torkomon, akkor gondolkodom el igazán, hogy megéri-e ez az egész.
Viszont egy pár szót még a vizsgáról, ha évfolyamtársaim olvassák, ők érteni fogják 🙂
Egy szót se higgyünk el a városi legendákból. Én ma egy olyan tanárnőnél feleltem, akitől sokan félnek, de teljesen feleslegesen riogattak. A Tanárnő kedves volt, mosolygott rám, mindenkit végighallgatott szépen, nem tiport a földbe, ahogy másnál ez előfordulna , ha esetleg rossz választ mondasz. Bárcsak mindegyik feleletem ilyen jól menne, mint a mai. Az elnök úr és a tagként jelenlevő törvényszéki bírónő is abszolút pozitív benyomást keltett.
És egy vicces képpel zárnám a bejegyzést, ha már a múltkori sajnos nem sikeredett ilyen boldogra:
