A legutóbbi bejegyzést ott hagytam abba, hogy megvacsoráztunk Firenzében, és hazamentünk.
A rákövetkező napon Lucca felé vettük az irányt, ahová szintén vonattal utaztunk. Nagyjából 40 perc alatt értük el ezt a kisvárost, 3,5 euró volt a vonatjegy. A szokásosnak mondható modern vonattal mentünk. A múltkori bejegyzésből kimaradt, hogy még egy pozitív tulajdonságot elkönyvelhetünk az olasz vasútnak, mégpedig, hogy minden négyes ülés mellett van két konnektor, ahol szabadon tölthetjük a mobilunkat, laptopunkat az út során. Magyarországon az egész intercity vagonban van egy dugasz 100 emberre, és azt sem lehet használni, mert nincs benne áram.
Bár nálunk wifi van, az pedig olaszban nem elérhető, habár hasznos lenne.
Lucca nem nagy város, de annál inkább szerethető, lenne. Viszont én nem voltam tőle elájulva, bár az elején még tetszett, hogy közvetlenül, ahogy beléptünk a városkapun, egy szívemnek oly kedves körhintát pillanthattunk meg:
A kapu után egy nagy térre érkeztünk, ahol a városi mozi volt, és éppen egy zenei fesztivált készítettek elő. Valamint a közelben megtaláltuk a város nevét sövényből, és a címerét virágokból:
Bevallom Lucca az én tetszésem azért nem nyerte el, mert habár szép város, de pont ezért kihasználják, hogy kizárólag szinte csak turisták járnak ide. Az árak megegyeznek a firenzei árakkal, sőt vannak, ahol magasabbak is. Például ebédnél hasonló áron ettünk, mint Firenzében, de itt nem a szervízdíj csapta ki a biztosítékot, amikor hozták az ételt, hanem annak a mennyisége.
Konkrétan fele annyi kaját kaptunk, mint Pisában, pedig ugyanazt rendeltem, de itt többe került! Le sem fotóztam, mert csak idegesítene, de ha ide terveztek menni, vigyetek magatokkal szendvicseket, mert az egyetlen dolog, ami ezután kárpótolt, az a fagyi volt, amit egy kis utcában ettünk:
Lucca utcái rendezettek, csak egy baj van velük: a csatornahálózat szerintem megmaradt a középkorból, és ahogy sétáltunk, az utcán orrfacsaró bűz terjengett. Egyedül a főutcán és az Amfiteátrumban nem volt ez érezhető.
Az amfiteátrum viszont tényleg nagyon szép, látszik, hogy ez a város középpontja.
Az ötödik és hatodik napunkat Viareggioban töltöttük. Számomra talán ez volt a nyaralás igazán “pihentető része”, hiszen ugyanúgy átvonatoztunk a Pisától 25 percre levő városba, lesétátunk a partra, és egész nap süttettük a hasunkat. Szó szerint:
Persze ennek meg is lett a böjtje, úgy leégtem, hogy azóta sem tudok hason aludni, hiába kentük be magunkat, és utána is szinte a napozás utáni hűsítő zselében fürödtünk 🙂 Viszont, legalább szép napbarnított színnel jöttünk haza!
Viareggio volt talán az a hely, ami nekem semmiben nem okozott csalódást. Az étel mindkét napon kifogástalan volt, pedig kipróbáltuk az előételt, főételeket, desszertet, és a kávét is megkóstoltuk! Az 5 eurós belépő mellé biztosítanak wifit is, valamint öltözőt, és mosdóhasználat is jár hozzá.
Valamint, ha a partszakaszhoz tartozó étteremben eszel, akkor még olcsóbban tudsz belépőt venni a napozáshoz.
Aztán jött nyaralásunk záró napja, amit újra Pisában töltöttünk, beszerezve a hiányzó szuveníreket, és egy újabb éttermet is teszteltünk, ahol az eddigi legjobb ajánlatot kaptuk. 10 euróért előételt, főételt, és desszertet is kínáltak, valamint innivalót kísérőként.
Utolsó nap kinéztünk a Csodák Terére, ahol még több kínai turista volt, akik az esernyőikkel hadonászva haladtak. Így elég keveset látni tőlük, mert csordában járnak, és nem igazán figyelnek másokra. Valaki tudja esetleg minek nekik ez a sok ernyő? Értem én, hogy félnek a naptól, de ennyire?
Ha szuvenírt szeretnétek venni, a Csodák Tere melletti bazárt ajánlom, mert számomra hihetetlen, de itt a legolcsóbb a kínálat. Legyen az hűtőmágnes, pénztárca, telefontok, táska, vagy képeslap.
Este pedig várt minket a reptér, ahonnan hazarepültünk Budapestre. Ha még vásárolni szeretnétek a reptéren, akkor azt a biztonsági ellenőrzés előtt kell megtennetek, ugyanis pont fordítva van mint Pesten, a boltok az előtt vannak, nem pedig utána. Illetve a biztonsági kapuk utáni rész hihetetlenül kicsi, van két kávézó és egy Dutyfree, ami kb 30nm.